A szakvéleményt készítette:
Dr. Kovács Judit PhD MEd
docens
ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Kara
Korai nyelvpedagógiai és kétnyelvű közoktatási szakértő
Szakértői igazolvány sorszáma: 006914-02
1.) Nyelvelsajátításon alapuló nyelvfejlesztés
A HDEE Nyelviskola a 14 éves kor alatti gyermekek nyelvoktatásával foglalkozik. A vizsgált korcsoport nyelvfejlesztésére a Nyelviskola pedagógusai által alkalmazott módszer azon az elven alapul, amely megkülönböztet nyelvtanulást és nyelvelsajátítást. A 6-7 év alatti gyermekek esetében az idegen nyelvvel való ismerkedés és nyelvfejlesztés természetes és hatékony módja a nyelvelsajátítás, amely nem nyelvi, nyelvtani szabályok tudatos követésén, hanem természetes, mindennapi tevékenység közben nem-tudatos magatartáson alapul. Az idegen nyelvet értelmes szituációkban, rendszeresen halló gyermek a nyelvi szabályokat inkább érzi, mint követi. Nem a nyelvi precizitást értékeli ez a hozzáállás, sokkal inkább a kockázatvállalást, a próbálkozást, találgatást. Ezzel az is együtt jár, hogy nem egy speciális, különálló terület, az idegen nyelv fejlődik csupán, hanem a nyelvi impulzuson keresztül a gyermek egész személyisége. Mivel nem hagyományos iskolai, tanórai kontextusról van szó, a gyermek nincs kitéve egyfajta megfelelési kényszernek, hiszen fejlődését, eredményességét nem mérik osztályzatokkal. A hibajavítás is pozitív, kudarcélményt nem okozó módon történik a foglalkozásokon, csakúgy, mint abban a szituációban, amelyben a gyermek az első nyelvét elsajátítja. Az idegen nyelvvel való kapcsolat nem ’produktum-orientált’, nem kell adott időre számot adni az előmenetelről. Az idegen nyelvvel való foglalkozás, mint folyamat van jelen a gyermek életében.
2.) Tevékenység-alapú tanulás
A látott foglalkozásokon a korai nyelvelsajátítás egy másik alapelve, nevezetesen az, hogy a nyelvelsajátítás élvezetes tevékenység közben kell hogy történjék, szintén jelen volt. A kisgyermek számára elsősorban a játék, a mozgás, az éneklés, illetve e tevékenységek összekapcsolása jelent örömet. Ez az örömszerzés azonban nem öncélú: a gyermeki tanulásban elsőrendű szerepe van a tevékenységnek. Azt is mondhatjuk, hogy a gyermek nem azt csinálja, amit megtanult, hanem épp ellenkezőleg: azt tanulja meg, amit már csinált. A korai nyelvfejlesztésben éppen ezért hasznosak a mozgással összekötött tevékenységek, versenyek, állatok mozgásának utánzása, ritmikus mozgások, tánc, vagy körjátékok. A tevékenységek végzésére buzdító tanári utasítás azért is hasznos ebben az életkorban, illetve a nyelvvel való ismerkedés korai szakaszában, mert ad elegendő időt a produktív nyelvhasználat megjelenéséig is a receptív (a hallás utáni megértést segítő) készségek kialakulására. A gyermekkel foglalkozó pedagógus azonnal képet kap arról, hogy a gyermek megértette-e, vagy sem, amit hallott, hiszen mozdulataival fizikai választ ad. Ennek a fázisnak a neve a szakirodalomban: teljes testi válasz (Total Physical Response).
3.) A gyermek, mint értelem-teremtő
A gyermek ’értelemteremtő’ képességére alapoznak a HDEE pedagógusai, amikor arra számítanak, hogy a célnyelven adott utasításaikat, kéréseiket, tevékenységre való buzdításaikat a gyermekek örömmel teljesítik, mert megértik. Az idegen nyelv a gyermekhez, a tizenévesektől vagy a felnőttektől eltérően, nem kizárólag verbális úton, az egyes szavak megértése útján jut el. Az egyes szavak értelmének megalkotásában a gyermek számára nagy segítséget jelentenek a szituációk, cselekvések, az érzékelés, a vizuális és auditív szemléltetés, a pedagógus mimikája, gesztusai, amelyek a kommunikáció nem verbális eszközei.
4.) Az érzékelés, mint a gyermeki tanulás egyik módja
A kisgyermekek, mivel fogalmi gondolkodásuk nem olyan fejlett, mint a tizenéveseké vagy a felnőtteké, másféle módon, például érzékszerveik segítségével próbálják megismerni a körülöttük lévő világot, és értelmezni annak jelenségeit. Ezért fontos, hogy módjuk legyen sokfajta eszközzel, tárggyal kapcsolatba kerülniük tevékenység közben. Erre szolgálnak a különböző játék és sporteszközök, labdák, színes játékszerek, játékállatok. A látás és tapintás útján szerzett ismereteket jól egészítik ki a hallás útján szerzett ismeretek, amelyek, mivel idegen nyelvről van szó, elsődlegesek a helyes nyelvi modell, a nyelv hangzásának, intonációjának elsajátítása szempontjából. Ezen kívül a gyermekversek, mondókák, dalok ritmikája, rímei, hangzása, illetve a hallgatásukhoz kapcsolódó mozgásos tevékenységek (mozgásos érzékelés) a gyermeknek kellemes érzést jelent. A látott foglalkozásokon az érzékelés útján történő megismerésnek számos példáját láttam.
5.) A motiváció szerepe
A kisgyermek az idegen nyelv iránt akkor fog érdeklődni, ha az azzal való foglalkozás kellemes légkörben, stresszmentesen, örömteli, játékos tevékenységek formájában történik. A kisgyermekek nyelvtanárának az eszköztárában olyan tevékenységek kell, hogy szerepeljenek, amelyek ezeknek a kritériumoknak megfelelnek. A dicséret, a buzdítás, a mosoly a pedagógus mindennapi eszköze. A nem teljesen hibátlan nyelvi megnyilvánulások közvetlen javítása, memorizáltatása helyett a tanár a helyes nyelvi alakot ismétli, így a gyermeknek módjában van azt megjegyezni és rögzíteni. A kisgyermeket tanító pedagógus feladata semmiképpen sem a teljesítmény értékelése, és az elmarasztalás, hanem a pozitív attitűd kialakítására törekvés, amely a későbbi, iskolai nyelvtanulás során is a gyermekkel marad. A HDEE pedagógusai tisztában vannak ezzel a szereppel.
Összegzés:
A program óráinak meglátogatása, illetve a programban részt vevő szakemberekkel, kollégákkal történt megbeszélés során az a véleményem alakult ki, hogy a Helen Doron Early English Nyelviskola programja, valamint annak megvalósítása teljes mértékben megfelel a korai nyelvfejlesztésre vonatkozó korszerű szakirodalom elveinek. A nyelvelsajátítás elvén alapuló, tevékenység-központú, szituációkban, sok eszközzel és stresszmentesen történő nyelvfejlesztés folyik az óvodáskorú gyermekek számára, akik láthatóan élvezik a foglalkozásokat. Semmi olyan tevékenységet nem láttam, amely a kisgyermek fejlődésére nézve káros lenne, hiszen nem tudatos tanulásról van szó.
Dr. Kovács Judit PhD
Budapest, 2009. február 19.